Egerke elete a szivarvanyok alatt

• Blog oldal
• Archívum
• 

Napsutes es tengerpart

Visszatertem Londonba...ugye...tortent, ami tortent.... a gyerekeket imadom! Minden nap rettenetesen elfaradok es nagyon de nagyon faj a labam, ettol fuggetlenul hianyoztak mar nagyon es orulok h veluk vagyok most. Voltam a korhazban, azt mondtak hogy szepen gyogyul a labam, igy tudok menni jovoheten kedden Portugaliaba nyaralni. Ket hetre megyunk... furcsa is lesz... a gyerekek biztos hogy elvezni fogjak, kell is nekik egy kis napsutes ;)
Ram is ramferne ha mar vegre ramragyogna a nap!

Dehat azok utan,ami tortent mit kivanhatnek jobbat magamnak?? Na jo tudnek mit kivanni, ehhez ketseg sem fer! Mondjuk mi lenne ha a sajat csaladommal mennek nyaralni?? Ha mar megtalaltam volna a paromat es lennenek gyerekeim... no jo persze tudom... es boldogan elunk mig meg nem halunk ... es a bilibe meg jol beleert mar a kezem...

Azert remelem megbocsatasz, ha meg probalok hinni a tundermesekben.. 

 

Tudsz uszni??

Nincs rad szuksegem

"Boldog vagyok akkor, ha egyedül vagyok, és boldog akkor is, ha veled,
mert a boldogságom nem függ tőled.
Nincs rád szükségem, mert szeretlek.
Akinek szüksége van rád, az nem szeret, hanem szenved, és te vagy a gyógyszere.
Aki valóban tud téged szeretni, annak nincs rád szüksége"

 

Camino de Santiago

Elhataroztam, amint lesz ra penzem es a labam is olyan allapotban lesz en is vegigjarom... ha tehetnem holnap indulnek.

Megcsalva

Minden olyan jo volt, mielott hazamentem. Vart vissza, azt mondta hianyzom.

Tegnap visszajottem a szigetre, a repterrol hazafele artatlan kerdest tettem fel... "na es mikor keltel fel ma?" mire a valasz, melytol majdnem kiugrott a szivem... "fel 12kor keltunk..." azt hittem rosszul hallok...

NEM!! Az nem lehet!! Miert? De mar nem gondolkodok... meghalt bennem valami.
Mosolyogva gyaszolok.

"...szeretnel meg vele talalkozni?"
"igen"
"ugye akkor nem banod ha en mar nem szeretnek veled!"
"tenyleg? erre nem szamitottam..."
"megis mire szamitottal?"
"nem tudom... de azert ugye meg talalkozunk?"
"nem"
"de azert beszelgetunk?"
"nem hiszem, egy darabig biztos nem "
"haragszol nagyon ram?"
"nem egyaltalan nem haragszom! szomoru vagyok."
"mert en haragszom magamra, nagyon. lehet hogy meg fogom banni"
"miert mondod ezt?"
"mert nem tudom mit akarok"
"ha azt mondod nem tudod mit akarsz... attol meg tudod, hogy mit nem akarsz...engem"
"ez nem igy van"

Egyszer majd szeretnem megerteni.

Itthon :)

Már egy egész teljes hete itthon vagyok. Az időmet javarészt lusta semmittevéssel és agytekervényeim tornáztatásával töltöm. Sokat töröm a buksi fejemet mindenféle okosságon és persze felesleges dolgokon egyaránt... Gyógyulásom szempontjából mindennél többet ér Édesanyám és a családom szeretete, törődése, érzem hogy napról napra jobban vagyok :))) ami jó, nagyon jó!!

Próbálok kieszelni magamnak több tervet is a jövőre vonatkozóan. Vagyis pontosabban fogalmazok akkor, ha azt mondom - igyekszek felkészülni bizonyos változásokra... Úgy tervezem korábban visszarepülök a szigetre és ellátogatok a barátaihoz manófalvára, jó lenne velük lenni 1 hetet. Bár ez ellen egyelőre tiltakoznak, merthogy "nem tenne nekem jót", meg inkább maradjak az ágyban... majd meglátom, úgyis tudják azt csinálok amit akarok...
Nem tágítanak rögeszméjük mellől miszerint vissza kellene mennem és velük kellene élnem. Jól érzem magam a nagyvárosban és a szívem is oda húz...

Mivel eléggé távol vagyok -legalábbis fizikailag- Tőle próbálok kitalálni valamit, amivel ki tudnám űzni a gondolataimból. Igazán nehéz reálisan látni a dolgokat. Tudathasadás már kitudja hanyadszor...

1. Engedjem el őt és vessek véget ennek az örökös magamban őrlődésnek. Mint eddig bármelyik kapcsolatomban mondjam én ki hogy legyen VÉGE??

2. Hogyan küzdjem le azt az érzést hogy megtaláltam a páromat?? Próbálom összeszedni és felsorakoztatni minden realitásomat és észérvemet, de csak nem múlik ez az érzés... Sajnos már nem tudom elfogulatlanul és kívülről nézni ezt az egészet...

3. Kérdezem h miért ilyen bonyolult minden? S persze tudom én magam teszem ilyenné és tudom ha boldogtalan vagyok, azt csak magamnak köszönhetem. Ha hagynám csak történni az eseményeket és annak örülnék, amit kapok, miközben nyitva tartom a szememet és a szívemet sokkal de sokkal boldogabb lehetnék.

Annyira tudom mit kellene tennem...de mégsem azt teszem...

Mozgo kislabujj...

Mar mozog!!! szoval eletben maradt a kislabamujja ;))))) a gipszem egyre nagyobb... mar 4 ujjamat is bele tudom dugni, persze vakarozni nem tudok, mer sajnos nem tudom az ujjaimat megnoveszteni...jol jonne most egy kototu. Kicsit kezd elegem lenni ebbol a rozsaszin gipszbol, szoval asszem penteken narancs szinut kerek majd :DDDDDD 

Hetfon voltam setalni a kertben, persze segitseggel. Hat elmondhatom h igen lelekemelo erzes volt ujra latni a napot es "friss" -az ugye itt a nagyvarosban...ccc , de mostazisnagyonjovolt- levegot belelegezni. Boldog voltam.

Tegnap este teljesen egyedul befestettem a hajam es utana meg is tudtam mosni... tudom, tudom ez viccesen hangzik, de szamomra jelen helyzetemben igen nagy oromot okozott, hogy ki tudtam vitelezni ezen amugy igen ecceru mindennapi dolgokat... egyenesen buszke voltam magamra ;D

A szulinapomat manofalvan szerettem volna tolteni, dehat a terv valtozott. UGYE... persze jobban belegondolva otthon sem lesz am oan rossz. Talan meg a ZPbe is el tudnek evickelni, hiszen aznap este egy kedvenc egyuttesem fog jatszani, s talan meg a barataim is elkisernenek... 

Amikor nem szeretned oan gyorsan tellik az ido, amikor pedig varsz valamit, oan de oan lassan vanszorognak a percek... szinte latom lelki szemeim elott...

 

Ki akarok mozdulni!!!

Edes istenkem, mit nem adnek most egy kis friss levegoert, meg napsutesert, madarcsicsergesert es az arcomat simogato szelloert, akar eshetne az eso is, nem banom! Hihetetlen h az ember mennyire nem is gondol bele abba mien jo h van ket labunk, ket kezunk, tudunk jarni, futni, tancolni, ugrandozni meg iesmiket... most h mar egy hete itt fekszem es nem tudok csinalni semmit (nem is nagyon sokmindenhez van kedvem, az igazat megvallva) most ertekelem igazan mien jo annak aki egeszseges

By the way...

mindjart itt a szulinapom....27 leszek....ettol pedig meg szanalmasabbnak erzem magamat

az ember ennyi idosen azert mar ertelmesebb dolgokkal is tolthetne az idejet, mint sajat maga sajnalataval... na de ez is lesz majd meg maskepp!!!!

 

Biceboca

...egy torott labbal tobb, avagy osonva is szep az elet...

Jaj de sokminden tortent... Vegulis meghoztam egy szamomra igen jelentos dontest aprilisban es elkoltoztem a "nagyvarosba", otthagytam Boot es Alit. Nem hiszem h a manobufeben meglepodtek, igazabol talan szamitottak is ra. Igy harom honap tavlatabol hianyoznak. NAGYON. Meg aprilisban mielott itt kezdtem, voltam otthon par napra, ami termeszetesen villamsebesen eltellt. Az elso par het rettenetesen nehez volt, minden egyes nap birkoztam magamban a lelkem legmelyen, h jo dontest hoztam e vagy sem. Vegul a merleg abba az iranyba dolt h igen, de sajnos mostanaban megint kezdek elbizonytalanodni. Neha ketteszakadnek.

O itt van, s ez sajnos -utolag be kell latnom-, akarmennyire nem szerettem volna, de annak idejen igen erosen befolyasolt a dontesem meghozasaban. Koltoztem. Punk tum. Most mar elnem kell ezt az eletet. Persze tudom valamiert itt kell lennem es nem veletlenul alakultak igy a dolgok. Sok oromteli, vidam dologban van reszem es a szivem sokszor tulcsordul a szeretettol. Am sokszor erzem magam elveszettnek es orulnek ha VALAKI megtalalna.

Gyereket nevelni nem egyszeru, foleg ha nem a sajatod.... Nem vagyok benne biztos h 2 evig tudom ezt csinalni, de most egyelore semmi mast nem tudnek elkepzelni. Ha tobb szabadidom lenne, maga lenne a tokeletes munka... DE! ugye mint tudjuk ilyen nem naon letezik... azert nem panaszkodhatok.

Aztan a legujabb dolog ami tortent velem -emiatt is van idom ujra irni- eltortem a labamat. Soha eddig meg semmimet nem tortem el... hihetetlenul ketsegbe voltam esve. Boo jott is rogton, nem tudom mit kezdtem volna nelkule. Meg is mutottek. Igen nyomorultul ereztem magamat, persze aki tudott, mindenki a segitsegemre sietett, korbevettek a szeretetukkel meg a gondoskodasukkal. Most azt varom mikor leszek vegre mar olyan allapotban, h haza tudok utazni. Egy nagy csodtomegnek erzem magamat. Persze igyekszem hasznosan eltolteni az idot es vegre kicsit foglalkozok magammal es a lelkemmel. Eddig ez oda vezetett h a kapcsolatomon gondolkodok es sikerult Vele osszevesznem... persze nem vegleg. A csodas elmeletem a szabad szerelemrol azt hiszem mara a multe. Az egom olyan szinten felebredt, amire sajat magam racsodalkozok: birtokolni akar, feltekeny, kovetelodzik....leirni is felek... zsarol!!! a legszornyubb h ezeket a dolgokat latom es vegignezem. Olyan mintha a lelkem egy tomlocbe lenne zarva es csak nagyon ritkan engednek ki, csak ritkan tudom szetfesziteni a racsokat, amiket sajat magamnak krealtam. Engedem az egomat garazdalkodni.... es egyre csak kerdezem magamtol: MIERT???

Valamerre nagyon eltevedtem, pedig elvileg nagyon is boldog lehetnek... talan a labamat sem veletlenul tortem el... Egyre csak sajnalom magam, h mennyire mas eletet szeretnek elni... Regebben ritkabban foglalkoztam ezzel.... talan a hormonok vagymittudomen!!!! kikeszitem sajat magamat.... plo... persze ugye megint odaertem vissza, ahol az elobb voltam... nincs is az egomnak ennel csodalatosabb dolog...furdok a sajat onsajnalatomba, amiben o meglehetosen remekul erzi magat. Tudom hamarosan vege lesz ennek is, mert ugyis mindig kihuzom magam a metelybol, amibe sajat magamat rantom bele hosszabb rovidebb idore, ki tudja miert??

Mar varom h hazamenjek, es ha lelkileg nem is de talan fizikailag kicsit kizokkenek.

Egy kerdesem lenne... miert van az h a ferfiak nem veszik eszre h valami jo tortenik veluk???????? Miert nem tesznek erte semmit???? Miert elegszenek meg pillanatokkal, mikor minden az oveke lehetne?????

Kicsi vagyok, es olelesre vagyom.... NAGYON!!!

Valaki??